Valószínűleg bizonytalan területre merészkedek, amikor azt a szót kezdem el használni a mi kis mókus-őrsünkkel kapcsolatban, hogy "stáb", mégis igyekezni fogok, hogy a bizonytalanságtól való félelmeimet röpke pillanatok alatt ledobjam magamról és boldogan tekintsek a jövőbe. Szóval STÁBunk ezúttal olyan vidéken kalandozott, amely állítólag az ipari és minden egyéb nemű fejlődés messze elfeledett zónáiban található, vagyis a korábban Petőfi Sanyi által is lelkesen megénekelt Alföldön. (Egyébiránt szemfüles olvasóinknak egyéb fórumok segítségével már elcsipcsipegtük, hogy mire is számíthatnak). Ha ipari és más hasonló természetű forradalom nem is, erdők attól még találhatók itt szép számmal, így aztán belevetettük magunkat az egyikbe. Itt futottunk bele az egykor minden bizonnyal szebb napokat látott Wenckheim-kastélyba. A szebb napok alatt gondoljunk például arra, hogy esetleg volt teteje, vagy valami hasonló nyalánkság...

Remélem teljesen világossá vált, hogy időnként irgalmatlan erőfeszítéseket is hozunk annak érdekében, hogy megmutassuk Nektek azt, ami arra érdemes (például a cangáinkat). Egyébként a fenti videó alapján kétségtelen megállapítást nyerhet az a tény, amely szerint már-már perverz vonzalom fűz bennünket az egykor szebb napokat látott (értsd: élő) Ybl Miklóshoz. Ennek egyik jele például az, hogy határozottan hiszünk abban, hogy az általunk éppen meglátogatás alatt tartott romok egykori eredetijét a már említett celeb-építész tervezte, miközben természetesen ez nem igaz. Elvégre a jó öreg Siedek Viktort érhette annak idején az a kitűnő megtiszteltetés, hogy a kiváló huszárkaptiánynak, császári és királyi kamarásnak, azaz Wenckheim Karcsinak rittyentsen valami vityillót a puszta egyik szimpatikus szegletében. Ettől függetlenül szerencsére a következő videóban is sikerült megemlíteni Ybl nevét.

Miután Ybl nevével felsültünk, értelemszerű volt, hogy újabb neveket találjunk, amelyek rajongásunk tárgyát képzehetik. Az egyes személyektől teljesen független Clark, vagyis Klárk név, erre kiválóan alkalmas. Bár a videóban nem teszünk említést a ma már beporosodott hollywoodi csillagról Clark Gable-ről, illetőleg Clark Kentről, közismertebb nevén Superman-ről sem, attól még kétség sem férhet hozzá, hogy őket is szeretjük. Örömünkben őrülten száguldva hagytuk el a helyszínt...

Nagyon bízunk benne, hogy eme újabb három darab vizuális emlékművünkkel ismét sikerült megdobogtatni nézőink szívét, akik ráadásul ezúttal nem csak felhőtlen pillanatokkal, de értékes és a későbbiekben nagy valószínűség szerint hasznosítható építőipari tudással is gazdagodhattak.

(Egyes információkért köszönet a fönti videókban először bemutatkozó és Bálázsként megszólított fiatalembernek)