Márpedig a címet olvasva bátran ki merem jelenteni, hogy rossz az, aki rosszra gondol. Nem gatyákról, hanem atyákról van szó a legújabb bejegyzésben, amely ezúttal (is) szigorúan próbál frissnek hatni - legalább annyiban, hogy téli témáról van szó. Nagy testvérünk hasábjain már hírt adhattam az életem későbbi folyását nagyban meghatározó és mindenféleképpen a sziklaszilárd-szerű megkeményedés útjára terelő élményéről. Történt vala, hogy Tordason randiztam a helyi politikai elittel, miután egy bokorba kapaszkodva sikerült kimásznom egy hóval borított árokból. Annyira megrémültem az Isten (helyrajzi szempontok szerint: Budapest) háta mögötti kalandtól, hogy a szorgos községatyák késő esti tanácskozása közben a maroktelefonom markolászása jelenthetett csak némi megnyugvást az egyébként kihalt községháza előcsarnokában, halljában, esetleg kevésbé teátrálisan: előszoba-konyhájában. Figyelem: a titkos fölvétel készülte idején is igyekezett titkos maradni, így föltétlen HANGOSÍTSÁTOK FEL a hangszórókat, ha hallani szeretnétek bármit is. Lééccive'!